A képzés és a vizsga tárgyi, személyi és erkölcsi feltételei:

- Zárt öltözet (magas szárú bőrcipő, erős anyagú hosszúnadrág és kabát, kesztyű)
- Érvényes személyi igazolvány vagy útlevél, és - ha van - jogosítvány, fényképes vizsgalap
- Fegyelmezett magatartás
- Az oktatói utasítások betartása, a motorkerékpárokért az anyagi felelősség vállalása

  
 
     
  Egy átlagos motoros alapfelszerelése:

ˇ bukósisak
ˇ protektoros bőr-, vagy textildzseki
ˇ protektoros bőr-, vagy textilnadrág
ˇ protektoros bőrcsizma
ˇ protektoros bőr-, vagy textilkesztyű
ˇ gerincvédő
 
Természetesen a fenti ruhatár még bővíthető számtalan hasznos kiegészítővel, az adott célnak, felhasználási területnek megfelelően.
Egy protektorokkal kibélelt ruha csak akkor tudja megfelelően ellátni funkcióját, ha az ütésálló részek nem mozdulnak el eséskor, így egy bővebb dzseki vagy nadrág alig véd valamit, ráadásul a szél is jobban bele tud kapni, a túl szoros felszerelés sem az igazi - ez ugyanis - különösen a motoron ülve - elszoríthatják az artériákat, jelentősen csökkentve ezzel a komfortérzetet és a reakcióidőt!
A megfelelő anyagból készült és protektorokkal kitömött kesztyű fontosságát ugye nem kell hangsúlyozni, hiszen egy esés során önkéntelenül is kezünket, tenyerünket rakjuk le elsőnek, hogy tompítsuk a zuhanást. Egy szűk, rosszul megválasztott kesztyű már néhány perc után feltöri az ember kezét, ami egy kiadós motorozás alkalmával több, mint kellemetlen.
 
  A csizma kiválasztása során a legfontosabb paraméterek, hogy a lábbeli kényelmes legyen és megfelelően tartsa a bokát, illetve védje a sípcsontot. Eséskor sajnos jó sansszal szorul be a lábunk a motor alá, ezért az sem utolsó szempont, ha a bokát is védi néhány keményebb protektor.
 
A védőfelszerelés legfontosabb és egyben egyetlen kötelező eleme a bukósisak, amelyből szerencsére mind árban, mind kialakításban óriási a kínálat. A választás ennek megfelelően nagyon nehéz. Ne a külső legyen az elsődleges szempont! Próbáljuk fel a lehető legtöbb sisakot, és a lehető legkényelmesebbet vegyük meg.
A tekintetünkkel irányítjuk járművünket.
A tanpályán az előirt feladat Három pályavonal begyakorlása terelőbóják között. Itt a motorozás során kialakulhat a megfelelő figyelem, különösen ha tudatosan irányítjuk azt, felkészülve ezzel az utcai motorozásra. A motor arra megy, amerre nézünk, kanyarodás közben nem kevés önuralmat és koncentrációt igényel, hogy mindig a kanyar kijáratát szuggeráljuk és ne rettegve bámuljuk az egyre közeledő útszéli padkát.
Ha esünk, na......
Esésnek nevezzük azt is amikor a tanpályás gyakorlás alatt, az oktatás során - többnyire egy rosszul időzített első fék hatására kanyarodás közben - elesünk.
Ám az igazi esés az a közúti, vagy versenypályás:
az alacsony oldalon történő elcsúszás, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy a döntött motor (rendszerint első kereke) megcsúszik és a motor egyszerűen kisiklik alólunk.
a magas oldalon történő átesés a hátsó gumi hirtelen elveszíti a tapadását a kanyarban, emiatt a motor vad farolásba kezd, ám a hátsó gumi (rendszerint a hirtelen gázelvétel miatt) ismét megtapad és megtöri a lendületet. A hirtelen beállt motor ekkor megbokrosodott bikaként veti le a rajta ülőt, aki sajnos egy ballisztikus pályára áll be, amelynek vége egy csúnya esés és csúszás.